A nedvesség hatása falszerkezetekre
 

Amennyiben a falszerkezetekben levõ nedvesség meghaladja az úgynevezett szorpciós határértéket (tégla 3%, beton 10-12%), a romlási folyamatok felgyorsulnak. Ennek hatása az alkotó elemek (tégla, cement, habarcs, vas) mechanikai tulajdonságainak fokozatos romlásában látható. Ezek együttesen vezetnek a falazat romlásá-
hoz. A legszembetünõbb hatások a vakolathullás, táskásodás, repedezés, stb...
Az esztétikai és gazdasági káron túl, egyéb gyakorlati és egészségi károk is jelentkeznek:
- a szerkezet súlynövekedése a felszívódott nedvesség miatt,
- a fal párakibocsátása a környezet felé,
- hõszigetelõ képesség csökkenése és
- a fentiekbõl eredõ további állapotromlás.
 

A kapillárisan emelkedõ nedvesség elemzése
 

Mielõtt belekezdenénk a mûszaki megoldások tárgyalásába, amelyek megakadályozzák a víz felszívódását (folyadék és pára formájában), úgy gondoljuk, hogy fontos lenne elemezni azokat a hatásokat amelyek a falszerkezetek romlását eredményezik. Az ezt lehetõvé tevõ tényezõk az alábbiak:
- az építõanyagoknak azon természetes tulajdonsága, hogy a talajból nedvességet szívnak
  fel, vagy a levegõ nedvességtartalma bizonyos esetekben lecsapódik a  hideg falakon,
- víz jelenléte, amely többnyire rendelkezik valamilyen savas vagy lúgos hatással.

Meg kell jegyeznünk, hogy a romlási folyamatot fizikai, kémiai és biológiai tényezõk eredményezik. A nedvességnek az építõanyagokba való beszívódása azok porózus szerkezetének köszönhetõ és leginkább a  különbözõ sótartalommal rendelkezõ vizek a veszélyesek, mivel polarizált vezetõ képességgel rendelkezõ oldatokat hoznak létre. Az  a  falszerkezet, amelyik közvetlen kapcsolatban van a talajjal, érintkezik a többé vagy kevésbé  savas vagy lúgos vízzel, és a nedvesség a kapilláris hézagokon keresztül felemelkedhet. Ez a jelenség különféle körülmények között alakulhat ki, mint a nyitott vagy zárt porozitás, a kapillárisok átmérõje, az oldott sók fajtái, hõmérsékletek stb...
Azok az anyagok, amelyek nagy belsõ üregekkel rendelkeznek, nagyon permeabilisak, könnyen keresztülhatol rajtuk a víz és kevésbé rendelkeznek vízmegtartó tulajdonsággal. Ezzel ellentétben, a kapillárisokkal és mikro- repedésekkel rendelkezõ anyagok a gravitációs erõk ellenében is képesek vizet megtartani, felvezetni. Ez a képesség fordítottan arányos a kapillárisok keresztmetszetével és kihasználja a víznek azt az alaptulajdonságát, hogy a felületi feszültségek miatt, amikor szilárd testtel érintkezik  gömbformát  akar  felvenni és  ugyanakkor benedvesíteni a felületet.  Ez okozza az emelkedõ nedvességet, ami rendszerint a folyadék által közvetlenül nedvesített szintnél magasabbra jut.
Mint korábban említettük, ez a jelenség nem létezik azoknál az anyagoknál,  amelyekben a kapillárisok és a repedések nagyméretûek (pl. kavics és homok), ahol a molekulák kohéziós ereje legyõzi a falak által kifejett erõket.

                                                       . 
 
 

Kémiai, fizikai hatások
 
 

A felszívódó nedvesség okának tanulmányozása után tekintsük át az egyéb okokat, amelyek felelõsek a romlási folyamatokért. A nedvesség módosítja a falazatok tulajdonságait, és elõsegíti a változást okozó kémiai, fizikai folyamatokat. A kémiai változások annak köszönhetõk, hogy a nedvességgel együtt mozognak a habarcsban és a talajban levô oldott sók, valamint a légkörben levõ kipufogó gázok vizes oldatai is. Ily módon savas vagy lúgos oldat keletkezik , amelyik megtámadja a falszerkezetek elemeit, beleértve a vasszerkezeteket is.
Szinte minden esetben a kémiai folyamat fizikai elváltozásokat okoz, mivel a kapillárisokban a kémiai reakciókban létrejött oldatok hatást fejtenek ki.
Példák:
 
   CO₂ + H₂O ------->    H₂CO₃
                                     / megtámadja a habarcsot és  a fémeket,  mivel a
                                       savasság az, ami az oxidáció növekedését okozhatja/
 
 SO₂ + oxigén  ----->  SO₃   +H₂O ------->   H₂SO₄
                                    /megtámadja a fémeket és az egyéb Ca, Na, Mg  kationokat,
                                     amelyekkel a  CaSO₄-hez  hasonló sókat hoz létre/
 
A fizikai változások okozzák az anyagszerkezet gyengülését és amint korábban említettük, ez a kémiai reakciókból ered, amelyek sóképzõdés, anhidridek és hidridek létrejöttében jelentkezik, amelyek stabilitása külsõ termodinamikai feltételektõl függ, mint a hõmérséklet és a relativ páratartalom.
A legjellegzetesebb példa a felületek “kivirágzása”, amit a sóhidrátok nedvesség vesztése okoz, amikor a rendszer gõznyomása nagyobb a levegõben levõ nedvesség gõznyomásánál. A dehidratizálódást ezért a hidratált rendszer és a környezet kiegyenlítõdésének kell tekinteni. A hatás káros mind a falazatok esztétikai megjelenésére, mind azok fizikai tulajdonságaira nézve a kikristályosodó sók térfogati instabilitása által okozott belsõ kifáradás miatt.
A másik fizikai hatást a fagyasztás/kifagyasztás okozza. Egy anyagot akkor tekinthetünk nem fagyállónak, amikor bizonyos számú fagyasztás/kifagyasztás ciklus után nem õrzi meg saját épségét. A víz megfagyásával létrejövõ jég 9 % térfogatnövekedéssel jár, amit a molekulák közti hidrogén kötések okoznak, amelyek a folyadék állapotból a szilárd állapotba való átmenetkor egy nagyon nyitott szerkezetet hoznak létre lecsökkent sûrüséggel. Ez az átalakulás O C-nál történik meg normál légköri nyomás esetében, míg más esetekben alacsonyabb hõmérsékletre van szükség /pl. nagyobb nyomás és oldatok jelenléte esetében/. Az oldatok képzõdése épületeknél mindig a felületeken kezdõdik, és fokozatosan terjed befelé, ahol a kapillárisoknak rendszerint kisebb az átmérõje, ami fokozatos nyomásnövekedést eredményez. Fagyáskor a térfogat növekedése idõvel repedéseket és anyagszerkezeti roncsolást okoz. A megvizsgált esetekben kémiai és fizikai folyamatok hatása okozza a szerkezetek fokozatos romlását, amelyeket jelen fejezet elsõ részében tárgyaltunk.